2024. május 3. Irma, Tímea napja van.
Szent András (November 30.)

Szent András, apostol, egyháztanító, vértanú.

Meghívása előtt halász volt, Betszaidából származott, Kafarnaumban lakott, öccsével Simon Péterrel dolgozott együtt.

Annak idején éppen hallgatta Keresztelő János tanítását a pusztában, amikor János rámutatott a Prófétára: "Íme az Isten báránya!". Jánossal, a kisebbik Zebedeus fiúval Jézus után lopakodtak, megismerkedtek Vele, aznap nála is maradtak.

A galileai tenger partján ismét találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: "Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek". Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.

A tanítványok között tanultak, járták az országot. Néha visszatértek a hajóhoz, hogy a szorongatott Mestert a parttól távolabb vihessék, vagy átvihessék a túlpartra. Három eseménynél találkozunk vele. Péterrel és Jánossal az idők végének jelei felől kérdezték Jézust (Mk 13, 3); ott van az első kenyérszaporításnál (Jn 6, 8); és szól azoknak a görögöknek az érdekében, akik Jézussal szerettek volna találkozni.

A Mester mennybemenetele után András előbb Palesztinában, azután az Alduna vidékein Scythiában, Epirusban és Thráciában térített (Dél-Oroszországban és a Balkánon), majd Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. "X" formájú keresztet készített számára a helytartó, amit András boldog örömmel fogadott. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált, valószínüleg 70-ben történt ez. Az ilyen keresztet azóta is András keresztnek nevezik.

357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik.

Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni 'András (és Máté) cselekedeteit'. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.


András napi népszokások

Andrást a nép házasságszerző szentnek tartja, ami valószínűleg ahhoz az egyházi hagyományhoz kapcsolódik, hogy a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvassa fel híveinek az elmúlt egyházi év eseményeit, a házasságkötéseket, születéseket. De hozzájárul Szent András házasságsegítő szentként való tiszteletéhez az a téli napfordulós meggyőződés is, miszerint az ilyen hosszú éjszaka a szerelmi varázslások legalkalmasabb ideje.

Még ma is ismeretesek az olyan régi szokások (ezeket nemcsak a nép ismerte, de a főrangúak is), hogy a lányok este többnyire magányosan, titokban szilvásgombócot főznek, mindegyikbe beleraknak egy-egy férfinevet tartalmazó papírt, s az első feljövő gombócba zárt név lesz a férjüké.

Hagyományosan disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltával kezdődtek a disznótorok és farsang végéig tartottak.
A magyar nyelvterületen a disznótor mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. Egyes vidékeken a disznótoros vacsora alatt álarcos, maskarás gyermekek, süldő legénykék az ablakok alatt kántáltak, tréfás rigmusokat mondtak, elbúcsúztatták a leölt disznót. A gazda ilyenkor behívta a kántálókat, és megvendégelte őket.

Ha kaptak kóstolót, akkor így köszönték meg:
Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, töltse meg az Isten mind csűrét, kamráját!
Ha nem kaptak, ezt mondták:
Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, töltse be az Isten tetűvel, bolhával!

 

Oldaltérkép | Impresszum



Kékcse Község Polgármesteri Hivatala
4494 Kékcse, Fő u. 116-118.sz.
Tel:: +36 45/ 468-001; mobil: +36 30 696-5626; Fax: +36 45/ 468-001