Szent Orsolya

Szent Orsolya szűz, vértanú, tizenegy társnőjével, akiket Attila hadai öltek meg 384-ben.

Egy brit király leánya volt. Napjuk október 21.

Az ötödik században a brit szigetek földje több kisebb királyságra oszlott, egyik keresztény, a másik még pogány. Orsolya királyi szülei buzgó keresztények voltak, így nevelték leányukat is, akit a földi királyság javai nem érdekeltek. Szüzességi fogadalmat tett. A szomszédos király azonban fia számára megkérte Orsolya kezét. A leány imádkozott, sírt; álmában egy angyal vigasztalta meg: kérjen három év haladékot.

Orsolya leánytársakat gyűjtött maga köré, hajót építtetett: római zarándokútra készült. A tengerről a Rajnán hajóztak Bázelig, majd az Alpokon átkelve Róma felé indultak. Bejárták a szent helyeket, erőt kaptak a katakombákban a vértanúk sírjánál. Pápai áldással, a kereszt zászlaját lengető hajójukkal visszaindultak. Mire Kölnhöz érkeztek, a várost körülzáró hun seregek megrohanták a hajójukat. Orsolya a kereszt zászlaját magasra emelve kiáltotta társai felé: „Testvéreim, győzedelmeskedjünk a halálon, lelkünk-testünk tisztán jelenjen meg Isten színe előtt!”

A földet, ahol a szűz vértanúkat eltemették, Orsolya-földnek nevezték. Az odavezető út: Vér utca. Gyönyörű bazilika épült itt, a Szent Orsolya-templom, Köln város büszkesége. Szent Orsolya legendái köteteket tesznek ki, a középkor legnépszerűbb szentje volt. Ereklyéit a kölni dóm aranykamrájában őrzik.

Orsolya a leányifjúság védőszentje, neve hazánkban is kedvelt évszázadok óta. Szent Angéla – a templomok Orsolya-freskóit látva – példának állítja őt az ifjú leányok elé, és őt teszi meg társulata védőszentjévé.

A Merici Szent Angéla által a 16. században alapított Szent Orsolya-rend először tűzte ki célul a fiatal leányokkal való foglalkozást, tanítást, hogy hithű, művelt, jó édesanyákká nevelődjenek.

Népi hiedelmek:
A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, ha ilyenkor szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad. Úgy vélték, amilyen Orsolya-napkor az idő, olyan lesz a tél