Ávilai Szent Teréz
(1515, Ávila - 1582, Alba de Tormes)

Magyar nyelvterületen hívják még Nagy Szent Teréznek is, megkülönböztetve őt ugyanazon szerzetesrend 19. századi nagy alakjától, Lisieux-i vagy Kis Szent Teréztől

(Teresa Sanchez de Cepeda y Ahumada) spanyol katolikus szerzetesnővér, a sarutlan kármelita rend alapítója, vallási- teológiai író, misztikus gondolkodó.

1535-ben lépett szerzetesi közösségbe és ezt követően közel két évtizeden át élte a nővérek jámbor, ám eseménytelen életét. 1554-ben misztikus élményt élt át, rá két évre lelki eljegyzésben volt része és ekkor határozta el, hogy az eredeti evangéliumi szegénység és szigorúság szellemében kezdeményezi a kármelita rend megújítását.

Az első sarutlan (reformált) kolostort 1562-ben alapította; az 1560-as évek végén átmenetileg megtiltották számára az újabb alapításokat és a reform folytatását, 1581-től azonban már akadálytalanul és sikeresen folytatódhatott szervezői munkája. Közössége lelki vezetésére megnyerte Keresztes Szent Jánost, a spanyol barokk misztika másik nagy egyéniségét, később pedig a híres tomista teológus és bölcselő, D. Banez lett a gyóntatója és lelki vezetője. Az általa alapított új szerzetesi közösség sikeresen fejlődött és röviddel halála után teljes önállóságát is elnyerte.

1622-ben XV. Gergely emelte T.-t az egyház szentjeinek sorába, VI. Pál pápa pedig 1970-ben egyháztanítónak jelentette ki. T. misztikus írásainak alaptémája az Isten és az emberi lélek közötti egyesülést lehetővé tévő kegyelmi folyamat, intellektuális és misztikus élmény leírása. Önéletrajzában részletesen beszámol nem pusztán életének külső történéseiről, de azokról az imádságos és elragadtatott utakról is, amelyek a lélek Istenhez emelkedésének fokozatai.
Másik művében, A tökéletesség útjában a szerzetesnővérek számára ad bevezetést az aszketika világába és magyarázza a Miatyánkot.
Életművének csúcspontját A belső várkastély című műve jelenti, amelyben a lélek belső, a Szentháromsághoz elvezető útját, ennek az útnak az imában és szemlélődésben megvalósuló fokozatait írja le. Ezeken a munkáin kívül írt misztikus szemléletű bibliai kommentárt, verseket, de fennmaradt számos levele és a rendi élet szabályait rögzítő néhány más írása is.

Halálának napján a katolikus egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, azért a következő napra tették az ő emléknapját. Azonban a naptárreform miatt október 4-ét október 15-e követte, így Szent Teréz ünnepe is október 15-e lett.

Népi szokások:
Ez a nap sokfelé a szüret kezdete. Egerben Teréz-szedés a neve.
A Bánságban és Bácskában asszonyi dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret nem süthettek.

A szüret a parasztgazdaságban nagyon fontos esemény. Általában a falubéli gazdák segítettek egymás szőlőjében a szüretelésnél, illetve bérmunkásokat is alkalmaztak. A házigazda a szüretelőket megvendégelte, annak befejeztével pedig szüreti bálokat is tartottak. Szokásban voltak bizonyos szüreti mulatságok is, természetesen a munkák utolsó napján az ún. végzéskor. Ilyen tréfás szokás volt az uraság megkötözése, szüreti koszorú készítése (mint aratáskor az aratókoszorú), a gazda köszöntése tréfás versekkel, a legjobb szedők megajándékozása.

A szüreti felvonulásokon gyakori az ún. baksus figura (Bacchus görög boristen nevéből), egy hordón ülő bábu, kezében poharat, lopótököt tartva.