Szent Márk evangélistának Márk a mellékneve volt, János pedig a közönséges héber neve. Jeruzsálemi származású volt, annak a Máriának a fia, akinek házában a jeruzsálemi keresztények egy része gyülekezéseit tartotta. Barnabás unokaöccse volt. Pál és Barnabás magukkal vitték Márkot Jeruzsálemből Antiókhiába, aki onnan velük együtt indult az első térítői útjukra, de Pergában elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Emiatt Pál nem volt hajlandó őt magával vinni második térítői útjára. Ennek kapcsán Pál és Barnabás között meghasonlás támadt és szétváltak útjaik: Barnabás Márkkal Ciprusra hajózott, Pál pedig Silással második térítői útjára indult. Később Pál és Márk kibékültek. Márk elkísérte Péter apostolt Rómába az evangéliumot hirdetni. Péter fiának nevezte őt.

Márk a szerzője Márk evangéliumának, az Új Testamentum második, de legkorábban megírt evangéliumának.
Mások szerint Péter apostol diktálta az evangéliumot és Márk csak az íródeák szerepét töltötte be. Az evangélium elsősorban a nem zsidó származású keresztényeknek íródott, mivel nem utal a zsidó törvényekre és megmagyaráz olyan vallásos kifejezéseket, melyek ismeretesek voltak a zsidók előtt. Ez az evangélium elsősorban Jézus Krisztus tetteire és csodáira összpontosít a beszédei helyett.

Péter apostol széjjelküldte tanítványait Rómából gyülekezeteket alapítani. Márk volt az első, aki Egyiptomba küldetett, Kr. u. 49 körül. Ókori feljegyzések szerint először Líbiában hirdette Isten országát, ahol lerombolt számos bálványoknak emelt templomot. Azután Egyiptomba ment tanítani, ahol megalapította az alexandriai egyházat, később pedig Alexandria első püspöke lett. Alexandria volt akkoriban a világ egyik legnagyobb városa.

Márk Alexandriában halt meg vértanúként kb. Kr. u. 68-ban. Április 24-én vasárnap, prédikálása közben rontottak rá a pogányok. Lábait megkötözve köves utcákon hurcolták, teste szakadozott és húsdarabok maradtak utána a földön. Egész nap vonszolták, de ő mindvégig Istent dicsőítette és köszönetet mondott Neki szenvedéseiért. Éjjelre börtönbe vetették, ahol Isten látomásokban vigasztalta. Másnap a tömeg megint vonszolni kezdte, míg meg nem halt. A keresztények összeszedték testének maradványait és eltemették Alexandriában. Azt mondják, hogy Kr. u. 815-ben egy Bernard nevezetű francia szerzetes magával vitte holttestét Velencébe, ahol a Szent Márk katedrálisban van eltemetve egy titkos helyen.

Búzaszentelés
A búzaszentelés (latin litaniae maiores, vagyis "nagyobb könyörgés") a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban, pogány eredetű szokás. A római katolikusoknál Szent Márk napja (április 25), vagy egy ehhez közel eső nap, a bizánci szertartásban április 23.

A római katolikusok búzaszentelő körmenetet tartanak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. Bár a körmenet neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldották ilyenkor.

Szent Márk napján tartották, de magának a szertartásnak nincs kapcsolata Szent Márk ünnepével.

A hagyomány szerint a búzaszentelő körmenetet Liberius pápa rendelte el a 4. század közepén és a pogány Robigalia (vagy ambarvalia=körmenet a mezőre) ünnepet váltotta ki a keresztények közt. Tudjuk azt is, hogy Nagy Szent Gergely idején Rómában milyen útvonalon rendezték a körmenetet. Ez megegyezett az ambarvalia felvonulásának útvonalával. (A Robigalia könyörgő körmenete a Via Flaminiáról indult Robigus isten berkéhez (robigo = ’gabonarozsda’), ahol tömjént, bort, kutya és birka beleit áldozták fel Robigusnak.)

A Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalosan évente négy könyörgő napot ír elő, ezek közül az egyik a búzaszentelés. ( A másik három: január 1. a világbékéért, farsang vasárnapja a világ éhezőiért és augusztus utolsó vasárnapja hálaadás a termés betakarításáért).

Nyugat-Európa országaiból ezután a 9. században bukkan fel az írott forrásokban.

Magyarországon
A búzaszentelő körmenetek Magyarországon középkori eredetűek, nem tudni, pontosan mikor honosodott meg a szokás, de vélhetően igen korán.

Az ismert időkben a körmenet a plébániatemplomtól indult a mezőkre. A menet a mindenszentek litániáját énekli, máig. A szertartás helyére érve a határban a pap megáldotta a mezőket, majd a körmenet visszatért a templomba.