Március a rómaiaknál a 10 hónapos év első hónapja volt, amit a Rómát alapító Romulus apjáról, Marsról neveztek el. A név fényeset, ragyogót jelent, ami az ősi napistennel hozható kapcsolatba. A rómaiak a háborúikat tavasszal kezdték, és mivel Mars a harc istene, így lett a hónap neve március, tehát a hadjáratok kezdetének időszaka.

A régi köznyelvben márciust böjtmás havának nevezték, mivel a húsvétot megelőző 40 napos böjt java része e hónapra esik. A nagyböjti időszak alatt, főként a parasztság, igen szigorú étrendet követett. A hagyománytisztelő közösségekben szabályozták, hogy ezen időszak alatt hányszor és mikor lehetett enni egy keveset az engedélyezett ételekből. A fiatalkorúak, az idősek, a betegek és a viselős asszonyok felmentést kaphattak a szigorú előírások alól. Egyes vidékeken csak növényi táplálékon éltek, még tejet sem fogyaszthattak. A böjtös ételek elkészítéséhez külön, erre a célra fenntartott edényeket használtak. Hamvazószerdán a háziasszony hamuval elmosta az edényeket, felakasztotta a tűzhely fölé, és csak húsvétra kerültek ismét használatba. A füstölő kulcsát szimbolikusan a kútba dobta, hogy mindenki elől elzárja a húst.

A hagyományos közösségek igyekeztek mind testileg, mind szellemileg magukat minden földi kísértéstől megtartóztatni. A férfiak nem borotválkoztak, nem dohányoztak, és a házasélettől is tartózkodtak. Ez utóbbit erősíti meg a következő kalendáriumi bejegyzés is:

"Inni nem jó bort, ágy feleséget utál!"

Március nem csak a szigorú böjt id?szaka, hanem a természet újjáéledésének a kezdete is. A régi öregek ilyenkor figyelmüket már az éledező természetre irányították, és messzemenő következtetéseket vontak le a napi időjárás alakulásából:

"Tél után tavasz lesz, felhű után felderül."

A sok évszázados hagyomány mutatja, hogy márciusban az időjárás még nem állapodik meg. Ezt a megállapítást summázza a következő drávaszögi mondás is: "A tavasz ravasz."