A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől.

De az ünnep elötte is élt már, csak akkor más vallási szinezete volt. Ez pedig a pogányok téli napfordulos ünnepe. Ekkor a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A Római Birodalom is ünnepelt, hiszen terjedöben volt a Napisten kultusza, valamint számos más vallási ünnep. ebbe az ünnepi légkörbe illesztették be a kereszténységet. Itt van például a karácsonyi jászol története, amelyhez a keleti bölcsek egy fényesen ragyogó csillag révén jutottak el. Krisztus, mint egy fényforrás és aki legyőzte a halált. A kereszténység térhoditásával egyre inkább szükségessé vált egy olyan ünnep, melyet liturgikus elemekkel lehet szebbé tenni, ami kiválthatja a pogány ünnepi hangulatot, ami népszerü lehet az emberek között. Ezért, miután a kereszténység államvallás lett, a niceai zsinat határozata révén már mint keresztény ünnepet ünneplünk. A niceai zsinat december 25-ét jelölte ki Jézus születésének időpontjául. Igy lett a győzedelmes nap ünnépéböl az üdvösség napjának ünnepe. Ebben a liturgikus keretben maradt sokáig ez az ünnep, mignem a XVI.sz-ban a reformáció új tartalommal töltötte meg a kereszténységet. Az addigi templomi liturgiák kezdtek beköltözni a házakba. Az emberek Bibliát kaptak, már otthon is imádhatták Istent és Krisztust, és az ünnepek is hazakerültek. Igy jött létre a karácsonyfa állitásának szokása az evangélikusoknál Németországba. A XVIII.sz-ban már egész németországban szokás volt. karácsonyfát állitani. Innen jutott el a XIX.sz-ban Ausztriába, majd egész Europába, a kivándorlokkal az újvilágba, és igy kezdett megtelepedni a keresztény világban. A fákat kezdetben édeségekkel és gyümölcsökkel diszitették fel, késöbb kezdett kibontakozni az üvegdiszek megjelenése.

Népszokások
Karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család.
Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnalcsillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következô esztendőben.

Kántálás. Karácsonyi énekes, verses köszöntőt hallhattak a falusiak otthonukban. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek, és inkább férfiak jártak kántálni estétől éjfélig.

A betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Fôként gyermekek, fiatalok vesznek részt a betlehemezésben. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit, ezt követően a háziak süteménnyel, esetenként borral kínálják őket.

A pásztorjárás inkább a nyugati vidékekre jellemző. Karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát és tarisznyát viseltek, kezükben pásztorbotot tartottak. Egy kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.