A Bencés rend alapítója, s őt egyben az egész nyugati szerzetesség atyjának nevezhetjük. Életének részleteiről Nagy Szent Gergely pápa (550-564) a Dialógusok című munkájának második könyvéből tudunk.

Szent Benedek 480 körül született az Appenninek között megbúvó ősi kis városkában, Nursiában. Újabb hagyomány szerint ősei az előkelő Anicius nemzetségből származtak. Egy húgáról, Skolasztikáról tudunk, aki maga is szerzetes lett. Rómában kezdte meg tanulmányait, ahonnan az erkölcsi romlottság és a zavaros politikai helyzet miatt - még mielőtt tanulmányait befejezte volna -, a szabin hegyek között fekvő kis Effide városába ment. Itt a templom papja mellett élt, és valószínűleg teológiai tanulmányokat folytatott. Az sem kizárható, hogy diakónussá szentelték. Egy csoda, a széttörött cserépszita összeforrasztása miatt szentként kezdték tisztelni, ezért elhagyta a várost, és az Anio folyócska völgyében telepedett le egy barlangban, pár kilométerre Nero császár villájától. Remeteéletet kezdett. Itt hatalmas kisértéseket élt át. Ezeket azzal tudta legyőzni, hogy egy tövisbokorba vetette magát. Remeteéletét szigorú aszkézis jellemezte, még az egyházi élettől is teljesen elszakadt, annyira, hogy azt sem tudta, mikor van húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe.

Hírneve miatt a Vicovaroi sziklakolostor lakói meghívták apátjuknak, de később szigorú vezetése miatt meg akarták mérgezni. Ettől ismét egy csoda mentette meg: az áldás keresztjelére széttörött a méregpohár.

Ekkor visszatért Subiacoba, ahol egyre több tanácskérő kereste fel, tanítványok gyűltek köré, később előkelő rómaiak gyermekeiket is rábízták. Itt először tizenkét kisebb kolostort alapított, mindegyiket 10-12 szerzetessel. A kolostorok irányítását és az újoncok nevelését fenntartotta magának. Itt is több csodát művelt. Florentius pap irigy áskálódásaira azonban otthagyta Subiacot, de talán azért is, mert közben megérlelődött benne egy új szerzetesség eszméje: a teljesen közös életé, az apátság gondolata.

A hagyomány szerint 529-ben ment Montecassinóra, új alapítására. Ebben az évben csukatta be Justitianus császár Athénben az Akadémiát, melyet még Platón alapított, és 800 éven át volt a görög tudomány székhelye. Megnyílt helyette "az Úr szolgálatának iskolája" (Szt. Benedek Regulája, Prológus). Montecassino - Cassinum hegye - Róma és Nápoly között kb. félúton, a tengertől kicsit beljebb egy kb. 500 méter magas hegy. Tetején római vár állt egy Juppiter templommal. A bálványoltárt Szent Benedek és fiai ledöntötték, és részben az ősi falak felhasználásával építették fel új monostorukat, benne két imateremmel: Keresztelő Szt. János és Szent Márton tiszteletére.

A monostor autarchiára, önellátásra rendezkedett be, arra, hogy gazdaságilag is lehetőleg önállóvá váljon: minden szükséges a falakon belül házilag megtermelhető és előállítható legyen.

Ez az újfajta szerzetesélet hamarosan felvirágzott, és valószínűleg még Szent Benedek életében újabb hasonló alapításokra került sor. Itt írta a Regulát, amellyel sok más kolostornak, sőt később az egész nyugati szerzetességnek iránymutatója, patriarchája lett. Sokan fordultak hozzá itt is tanácsért, útmutatásért.

Nagy valószínűség szerint 547. március 21-én halt meg.

Népi regula és népszokások
Tavasz előtt a legismertebb időjárási regula: Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget.
A nép ezt így magyarázza: a hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldte Sándorral a meleget a földre. Mendegélve már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi járatban van. Szent Péter már megsokallta a földi emberek meleg utáni sóvárgását, és utána küldte Jóskát, hogy keresse meg Sándort. Kereste, kereste, míg végül megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy mi járatban van. Szent Péter már nem tudta mire vélni a dolgot, és Benedeket is útnak indította, de ő is ott ragadt a kocsmában. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol nem találta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már karkosarat is nyomott a kezébe. Mátyás, mivel nagyon jó kedvük volt, és dalolásuk már messzire elhallatszott, hamarosan rájuk bukkant. Bement hozzájuk, figyelmeztette őket kötelességükre, mire szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.

A regulán kívül egyéb szokások is kapcsolódtak e három jeles naphoz. Van olyan tréfás köszöntő, mely egyúttal adománykérő is:

Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon,
Ha egy garast adnátok,
Tudom, meg nem bánnátok,
Ha meghaltok, jól jártok,
Rám marad a vagyonotok,
Szívből kívánom!

A három jeles férfiút még találó, csúfoló versikével is köszöntik:

"Sándor, József, Johák,
Jünnek a gagólyák!"

Benedek napjához számos hiedelem fűződik.
A felfúvódott, hasfájós marha népies orvossága a Benedek napján vetett Benedek-hagyma, amelyet kenyérben adnak be neki.
Fokhagymát és zsírt szenteltek ezen a napon, hasogatás, görcs és a daganat elleni orvosságnak tekintették. A vele megkent jószághoz boszorkány, rontás nem férkőzhetett.
Tébolyodottnak, megbabonázott embernek a talpát kenték vele, és ruhadarabban a nyakára kötötték.
Benedek ereszti ki a zsákból a szárnyas bogarakat.