A feltámadás ünnepét megelőző 40 napon a keresztények Jézus Krisztus kereszthalála előtti szenvedéseire emlékeznek.

Hamvazó szerda ünnepével elkezdődött a húsvét előtti 40 napos böjt.

A húshagyókedd után következő szerda. Szigorú böjt. A nagyböjti időszak kezdete. Elnevezései: böjtfőszerda, böjtfogadószerda, szárazszerda.

Ezen a napon a templomban a pap hamvazott, vagyis jelképesen hamuval jelölte meg hívei fejét.

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A legrégibb idők óta a nyilvános bűnbánók szőrzsákba öltözve hamut hintettek fejükre. Erre a hagyományra megy vissza a hamvazás szokása.

A templomokban azzal a hamuval hamvaztak, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. A mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd megjelölte vele az elé járuló hívek homlokát. Közben ezt mondta: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” A szertartáson a hagyományos életformában élő katolikus falvak és városok apraja-nagyja részt vett.

A hamvazószerdán szentelt hamut a nép szentelménynek tekintette. Úgy vélték, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük.