Szikes táj
Szigetvári Csaba felvétele

Az Alföld sajátos (tőlünk nyugatra már elő sem forduló) természetes élőhelyei a szikesek. Olyan területeken alakulnak ki, ahol a talajvíz sajátos mozgása és a nagyfokú párologtatás miatt a sók felhalmozódnak a talaj felső rétegében. A szikeseken igen különleges és gazdag élővilág fordul elő (gondoljunk csak a Hortobágyra!(, ezért hazánkban ma minden szikes tó védett területnek minősül.

A szikesek a ritka élőhelyek közé tartoznak a Rétközben, mégis érthetetlen módon - hisz művelésre nem alkalmasak - gyakran esnek beszántás áldozatává. Főként a nyírséghez közeli, nyugat-déli peremterületeken fordulnak elő szikes tavak, rétek, legelők. A jellemző tavaszi vízborítás után az ilyen területek legsósabb részei nyárra "kivirágoznak", azaz felszínre kerül a fehér sziksó. A vonuló madarak - elsősorban tavasszal - előszeretettel keresik fel a tocsogós felszíneket.

Az itt élő különleges növények között említendő az aprócska egérfarkfű, a megyénkben csak a rétközi szikesekről ismert árpasás, illeteve a kárpát-medencei bennszülött sziki őszirózsa.

Őseink nagyra becsülték a szikes tavakat. 1772-ben így nyilatkoztak a helybeli jobbágyok: "Itató vizek bővségesen vannak, mégpedig oly sós tók is találtatnak, melyek mía az marhának só nem kívántatik". Nyáron a kiszáradt mederből a sziksót összesöpörték, és szappant főztek belőle.