A Tisza
Boros Gergely felvétele

A Tisza rétközi szakasza a folyó kevésbé szabályozott részei közé tartozik. Bár itt is történtek átvágások, és a szükre szabott hullámtér végleg elszigetelődött a rétközi medencétől, az élő természeti örökséget mégis kivételesen jó állapotban lelhetjük fel.

A Rétköz mentén a Tisza ma is mozgásban van: építi és bontja partjait. A vízben még szép számmal élnek olyan ritka, érzékeny bennszülött halfajok, mint a fokozatosan védett magyar és német bucó. A folyamatosan épülő, lassan vándorló és feltöltődő homokpadokon a füzes-nyaras galériaerdők spontán módon születnek újjá, míg a meredek szakadópartok számos ritka élőlény, köztük a hungarikumnak számító tiszavirág, vagy a világszerte megritkult partifecske jelentős állományai számára nyújtanak otthont. A még megmaradt vadregényes füzesek, nyarasok idős állományaiban költ a fekete gólya és a nagy fülemüle. A szórványosan előforduló tölgyes-kőrises-gyertyános erdőfoltok azoknak a rengetegeknek a leszármazottai, melyek még a VXIII. század végén is nagy kiterjedésben borították a Rétköz területét. Az erdők és a rétek védett ékessége a nyári tőzike és az ősszel virágzó tiszaparti margitvirág. A hullámtér változatosságához és természetes működéséhez nélkülözhetetlenek a halak ívásában is jelentős szerepet játszó tündérrózsás-sulymos holtágak, és a nyárra kiszáradó sekély tavacskák.

Az alkalmazkodó tájhasználat hírmondói a hullámtéri gyümölcsösök. Vidékünkön főként almát, diót, körtét, szilvát termesztenek az áradások által rendszeresen megtermékenyített, kiegyenlített klímájú területen. A sajnos egyre inkább elhanyagolt "dzsungelgyümölcsösökben" sokfelé találkozhatunk elfeledett tájfák idős, egészséges példányaival.

Tiszai holtág élővilágának néhány képviselőjével
Fotók: Boros Gergely, Lesku Balázs, Sallai Zoltán