Farkas Istvánné, született Hajdu Erzsébet, Kékcsén 1918. 01.01-én egy öt gyermekes család negyedik gyermekeként.

1939-ben kötött házasságot, öt gyermeket szült, melyből az első és az ötödik halva született. Házasságuk első évei a háború árnyékában és annak nehézségei között teltek. Férjét elvitték a frontra, így a családfenntartás, mezőgazdasági munka elvégzése mind az ő feladata maradt.

Nem lett ez könnyebb késôbb sem, mert férje betegen tért haza a frontról. Kímélni akarta őt ezért helyette szántott, vetett, minden nehéz munkát magára vállalt, hogy párja meggyógyuljon, s legalább járni tudjon majd. Késôbb, mikor a TSZ megalakult felajánlották a csirkenevelést, így került ki a Ligetre Ő a csirkékhez, férje, pedig mint szőlőpásztor.

Hosszú-hosszú éveket töltöttek így el a falutól messze, a határban lakva. Magányukat enyhítette, hogy idősebbik lánya gyermekei az unokák sokat ott tartózkodtak velük. Ez persze néha idegeskedéssel is járt, egyik alkalommal, amikor eltévedt a ködben, nem találva az utat a határban azon aggódott, hogy az éppen náluk alvó unoka fel ne ébredjen, s még nagyobb baj történjen. Nagyon sokszor szinte naponta megtette a falu és a Liget közötti kmes utat.

Amikor beköltöztek a faluba akkor is tovább folytatták ezt a munkát és „ingázást”. Férje továbbra is mint kerülő, Ő pedig a földeken dolgozott. 1994-ben 55 év házasság után maradt özvegyen.

Napjainkban ilyen idősen is a mindennapos mozgás számára természetes. Ő megélhette azt is, ami kevés embernek adatik meg, az ükunokája születését.

Kiss Éva

Ez az életpálya legyen példa mindenki számára, a szorgos, kemény munka, szeretet, kitartás széppé és gazdaggá teszi életünket.

Nagy Enikő