2020. július 10. Alma, Amália napja van.
Kékcse község története


kezdetektől - napjainkig

Összeállították:
Kondisz Péterné tanár
Nagy Enikő tanár

NÉVEREDET

A község nevének eredete bizonytalan. Lehet, hogy személynév esetleg a kék szóval áll kapcsolatban, a kék szó kicsinyítő képzőjével. Lehet, mint személynév a megnevezett egyén szeme színéből ered. Azt viszont a történészek elutasítják, hogy a név forma megőrzött régiség lenne és így a falu neve a Kér honfoglaló törzs nevéből származna. A történészek azt sem látják bizonyítottnak, hogy a falu neve a török Kék-kend nép emlékét őrizte volna meg.

TÖRTÉNETE

1220-ban a Váradi Regestrum, mely II. András korából származik, amely még a tatárjárás előtti ősidőket tárja fel, szerepelteti Kékcse nevét is.

1329-ben tűnik fel a község neve egy okiratban, amikor a Gutkelend nembeli Bacskai Miklós a rokon Váradi Pelbárttal szemben a Gyalmastó nevű halászóhely tulajdon jogáért pert indít. A Gyalmastó, Miklós szerint az ő kékcsei, Pelbárt szerint az ő veresmarti birtokához tartozik.

1344-ben az anjou-kori okmányokban "KEWKCHE" formában szerepel. Ebben az évben Miklós nádor a Bacskaiak birtokának 1/5 részét elkobozta. Nyilván ez a rész jutott a közeli Anarcson birtokos Anarcsiak tulajdonába, de a nagyobb rész a Bacskaiak tulajdonában maradt.

1413 -ban a Monoky, 1415-ben a Czudarok, 1436-ban a Maday család uralta a községet. 1440-ben a Rozgonyiak zálogba veszik a Czudaroktól, 1470-től, mint földesurak szerepelnek a Rozgonyiak

1556-ban dézsma összeírás szerint Kékcse kisfalu, 25-30 jobbágylakossal.

1558-ban Bacskai Gáspárnak, Anarcsi Mihálynak és Ujlaki Mihálynak 18 jobbágya volt a faluban.

1618-ban csak két földesura volt a községnek Anarcsi István 14, Ujlaki Mihály 4 jobággyal.
A XVII. században a Melith család is szerzett birtokot a községben.

1678-ban kihalt az Ujlaki család, ettől kezdve a részét a fiscus adományozta. Így kapott belőle részt Zathureczky család, a gróf Zichy család, házasság útján Vandernath Gotthárd, akinek részét 1751-ben Vay Mihály foglalta el.

A szabadságharc alatt és 1714-1744 között elnéptelenedett puszta volt a falu.
1735-ben készült leírás alapján "mocsarak, ingoványok veszik körül".

A XVIII. század végén a lakosság zöme Zemplén megyéből Vay Ádám birtokos hívására települt át. Az első telepesek a Fő utca keleti részét, a felvéget és az abból kiágazóutcákat szállták meg.

1772-ben már csak Vay Istvánnénak van birtoka, 7 házas-telkes jobbágy, összesen 3 1/2 telken. Ettől kezdve a jobbágyfelszabadításig, sőt azután is a Vay család bárói ága volt a község birtokosa /pl. báró Vay Alajos/.

1784-ben Josephiniche Aufuahme (térkép) egyik szelvényén Kertse formában szerepel a község neve, a lakosság is Kércse néven hívja faluját (a bécsi Hadi levéltárban található térképszelvény).

1782-1785-ös katonai leírás szerint "egy nagy magastörzsű tölgyfa erdeje van. Rögtön a Tisza felé nagy mocsarai vannak, ezek csak télidőben járhatók. Kanyárra egy nagy erdőn át, homokdombokon és mocsarakon megy egy út. Ezen hidak vannak verve, ennek ellenére a nagy áradáskor ebbe a helyiségbe fáradságos lejutni". 

1847-ben már feltételezett címere, illetve pecsétje van a pecsétnyomóról az alábbi leírást találjuk: "A pecséten kivül körben kalász imitáció. A körirat nélküli nyitott pecsétmezőben keresztben szántott földön két lombos fa áll, közöttük lefelé úszó hal, fölötte egy hatágú csillag. A fák külső oldalán a község nevét jelző K és Cs betűk". A pecsét mérete 20x22 mm-es, ovális alakú.
A pecsét illetve a címer nem képvisel birtokos családot, csak a községet.

1851-ben Fényes Elek kutatásai szerint 537 lakosa volt a községnek, 131 katolikus, 12 görög katolikus, 390 református, 4 zsidó.
Nádban, fában bőséges. Dohányt termesztenek. A történelmi Vay család birtoka. Fő utcája van.

1870-ben 115 házban 703 lakos élt, 4077 kat. holdnyi területen gazdálkodtak.

 

1891-ben 844 magyar lakja és szeszgyárral rendelkezik. Ebben az időben Mándy Sámuelnek van itt birtoka.

 

1910-ben 112 háza, 844 lakója volt.
Az idős emberek visszaemlékezése alapján nagyobb pusztítás az első világháború idején nem volt. Csak a református templom harangját rekvirálták el, amit egyházi iratok igazolnak.

 

1919 áprilisában román katonák voltak a faluban és a református iskolában voltak elszállásolva.

 

1928-ban orvosi rendelő és lakás épül, ami 1964-ben vásárlás útján kerül a község tulajdonába.

 

1929-es kutatás szerint az első világháborús hősi halottak száma 20. 1346 lakossal és 3167 kat. holddal rendelkezik a község. Jegyzői hivatala Tiszakanyáron, posta és vasútállomás pedig Kisvárdán található.

 

1939-es felmérés alapján Kékcse kisközség, hozzátartozik Ligettanya. Területe 3172 kat. hold, amelyből 2250 kat. hold szántó, 255 rét, 45 szőlő, 411 legelő, 14 erdő, 2 nádas, 8 kert és 136 terméketlen terület.
Lélekszáma 1562. Lakosai valamennyien magyar anyanyelvűek, 583 római katolikus, 74 görög katolikus, 889 reformátáus, 1 ág. evangélikus, 21 izraelita vallású.
Lakóházainak száma 246. Lakosságának foglalkozása jobbára őstermelés, 987 törpe birtokkal. Állatállománya 32 ló, 643 szarvasmarha, 812 sertés. A község állandó piaca Dombrád és Kisvárda. A községnek állandó orvosa van.

 

A II. világháborúval kapcsolatban dokumentum nem taláható, de a visszaemlékezés alapján különösebb harci események nem voltak a faluban.

 

1944. október 30-án ért véget a II. világhábotú községünkben.

 

1945 tavaszán a földosztó bizottság kb. 130 családnak adott földet. A földosztás után a parasztság nagy lendülettel fogott a munkához, de rossz eszközökkel és gyenge állatokkal nem tudtak eredményesen gazdálkodni. Ehhez hozzájárult a magas beszolgáltatás és a jegyrendszer is. Ugyanakkor megalakult a helyi kommunista párt.

 

1949-ben önálló postahivatal létesült, ami családi házban működött. 1977-ben a posta új, önálló épületet kapott.

 

1952 októberében megpróbáloztal TSZCS szervezésével - Vajda István vezetésével - de külső segítség hiányában rövid életűnek bizonyult.

1956-ban megindult a hajsza a kommunisták ellen, leverték a vöröscsillagot. Harci események nem voltak a községben.

 

1960-ban országos program keretén belül megtörtént a község villamosítása.

 

1961-ben újra építik az előző 1880-ban épült tanácsháza épületét.

 

1975-ben művelődési ház épül a falu kulturális szolgálatára.

1980-ban megvalósul a törpevízmű kiépítése.

 

1987-ben épül ravatalozó.

 

1989-ben szolgáltatóház épül 4 üzlethelyiséggel.

1990-ben községi tanács költségvetéséből és a lakosság adományaiból emlékmű épül az I. és II. világháború áldozatainak és az 1956-os forradalom elesettjeinek tiszteletére. A községi és állami ünnepek megemlékezéseit az emlékműnél tartja a falu népe.

 

1991-ben a Vörösmarty út szélesítése ill. továbbépítése, ami összeköttetést jelent Szabolcsveresmarttal. Az út átadásra került a Közúti Igazgatóság használatába.

 

1993-ban megvalósul a gázprogram.

 

1996-ban községünkben lecserélték a kézi vezérlésű telefonokat, kicserélték fix telepítésű rádiótelefonokra és három crossbar telefonfülkét helyeztek el a községben.

A község 1950 októberéig nem volt önálló közigazgatási község. Tiszakanyár községhez, mint körjegyzőséghez tartozott. Heti egy-két alkalommal tartottak fogadóórát, de az ügyek intézése, pl. anyakönyvi bejegyzések, házasságkötés Tiszakanyár községben történt, ami nem kis gondot okozott a község lakosságának. Az 1949. augusztus 20-i országgyűlés elfogadta a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, mely törvényileg rögzítette, hogy az államhatalom helyi szervei a tanácsok. 1950 októberében megtörténtek a tanácsi választások. Kékcse köségben is létrehozták az önálló tanácsot. A községet tanácstagi körzetekre osztották, megválasztották a tanácstagokat. Majd ezekből a végrehajtó bizottsági tagokat. A tanácsi igazgatás bevezetésével egyszerűbbé vált Kékcse községben a lakosság ügyeinek intézése. A tanács községünkben is képviseli a nép államhatalmát, biztosítja a tervszerűséget a falu életében. Ellátja a gazdasági, társadalmi és kultúrális feladatokat, irányítja az alája tartózó intézményeket. Rendeleteket, határozatokat hoz a község fejlődése, a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében, de ezek nem lehetnek ellentétesek a felsőbb szervek rendeleteivel. Az első alakuló űlésre 1950 októberében kerül sor. Az első tanácselnök Novák István volt. Közvetlen felügyeleti szervük a járási tanács, majd a járási hivatal és ennek megyzűnése után a városi tanács vette át a szerepkört. 1973-ban önálló tanácsú városkörnyéki község lett Kékcse.

A Végrehajtó Bizottság elnökei:

Végrehajtó Bizottság titkárai:

Novák István
Terebes Miklós
Pekola Miklós
Vajda István
Dr. Körmendi Józsefné (megbízott)
Kiss Istvánné
Pál Józsefné
Lukács Sándor
Varga Zoltán
Szakács István
Perényi Ferencné

A rendszerváltás után 1990-ben a tanácsi rendszert felváltotta az önkormányzati rendszer. Közvetlen választás útján választották az önkormányzati képviselőtestület tagjait és a polgármestert. Az önkormányzati testület létrehozta a polgármesteri hivatalt, és kinevezte a jegyzőt.
Az első polgármester Pál Józsefné, az első jegyző Perényi Ferencné lett. A megválasztott önkormányzati testület 10 tagú, 1991-ben sor került két önkormányzati bizottság létrehozására. Az ellenőrző bizottság 5 tagú, a népjóléti bizottság 7 tagú.
Az 1994-es önkormányzati választások alkalmával, választás útján megalakult a cigány kisebbségi önkormányzat, melynek elnöke Mészáros Balázs, tagja lett a községi önkormányzati testületnek is így az 11 tagúra bővült.

 

Oldaltérkép | Impresszum



Kékcse Község Polgármesteri Hivatala
4494 Kékcse, Fő u. 116-118.sz.
Tel:: +36 45/ 468-001; mobil: +36 30 696-5626; Fax: +36 45/ 468-001