Hanság, Ecsedi-láp, Kis-Balaton... - aligha van olyan ember az országban, sőt, a teljes magyar nyelvterületen, kiben ezekről a szavakról nem egy  vadregényes vízivilág vonzó képe idéződne fel. Sajnos be kell vallanunk, hogy a hajdani Szabolcs megye tiszai árterén elhelyezkedő Rétköz neve - bár az itt lakók büszkén tartják számon kötődésüket - nagyon kevesek számára ismeretes a szűkebb pátrián kívül. Pedig ha tudnák! Ha tudnák, hogy nem is olyan régen itt volt a Kárpát-medence egyik legnagyobb lápvidéke! Hogy az ősi vízivilágból a Rétköz sok szempontból többet és jobb állapotban őrzött meg, mint a teljesen megsemmisült Ecsedi-láp, a mesterségesen újjáélesztett Kis-Balaton, és a szocialista építkezés áldásait máig ki nem heverő Hanság.

A százötven évvel ezelőtt kezdődött átmentesítés révén a Rétköz is alapjaiban megváltozott. A felszabadult termőföldek a szabolcsi táj egyik éléskamrájává tették a lápvidéket. A szántók között azonban mindmáig megmaradtak a régmúltat idéző "haszontalan" mocsarak, lápok, belvizes laposok. Itt az ideje, hogy más szemmel nézzünk rájuk.

A Rétköznek ugyanis ez a természeti örökség az egyik legnagyobb, ám mindmáig alig felismert kincse. Ezzel egyidejűleg viszont egyre nyílvánvalóbbá válik, hogy túl nagy árat fizettünk a totális lecsapolásért, és gazdasági-társadalmi szempontból is egyre kevésbé fenntartható a vizek egyoldalú elvezetésén alapuló gazdálkodás.

Kiadványunk azért készült, hogy naprakész kutatásaink alapján minden érdeklődő és érdekelt számára bemutassuk a pótolhatatlan természeti értékeket, azok szerepét egy egészségesen működő tájban. Egyúttal fel szretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a hajdani vízivilág örökségének érttő és okszerű tájhasználattal való megőrzése mindannyiunk elemi, a pillanatnyi vélt gazdasági hasznon is messze túlmutató, és azzal nem okvetlenül ellentétes érdeke.