2014. november 27. 9:09
A hagyománynak megfelelően idén is sor került 2014. április 15-én, Kékcsén, az Arany Laci Művészeti Óvoda nagycsoportosainak köszönhetően a Húsvéti mátkálás. Az óvodások meglátogatták a Község intézményeiben a hölgyeket, és hangulatos locsolóversekkel kedveskedtek nekik, akik ezt piros hímes tojással jutalmazták. Ezek után a lányok pedig komatállal köszöntötték őket.
"Itt a húsvét, eljött végre,
a szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!”
Mátkálásról: A fehérvasárnaphoz kötődő ajándékozó népszokás: a mátkálás, vagy komatál-küldés feltehetően, ókeresztény gyökerű. A fehérvasárnap népies neve a szokás miatt mátkálóvasárnap, vagy komáló vasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázó vasárnap. A komatál küldése a komálás ősi népszokásának része volt, illetve kifejezhette a gyermekágyas anyák iránti figyelmességet. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. Ahány vidék, annyi szokás. Elsősorban Zala, Somogy megyében és a moldvai magyaroknál volt jellemző a mátkálás. A barátságkötésnek, ennek a formája inkább a nőknél fordul elő, a férfiak körében ritkább.
Göcsejben pl. e nap délutánján a helyi fiatalok a harang lábánál, vagy a kocsmánál összegyűltek s e szavak kíséretében: komáll meg velem! vagy: koma, koma komállunk meg! Továbbá: mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk! – tojáscserére szólították fel egymást. A felszólított, ha a tojás tetszett neki, a komaságot elfogadta e szavakkal: mától fogva komák vagyunk – s tojásaikat kicserélték. Többel is lehet komálni!
Más vidéken úgy zajlott, hogy a leány a kiszemelt mátkához fehér kendővel letakart mátkatálat (amire tett egy palack bort, köréje egy-két hímes piros tojást, süteményt, perecet) vitt, odaérve különböző mondókák kíséretében:
„Komatálat kaptam,
Föl is aranyoztam,
Koma küldi komának,
Koma váltsa magának!”
odaadta a tálat, ha a lány elfogadta a mátkaságot, akkor visszacsókolt, elvette a tálat, megköszönte és a következő esztendőben viszonozta. Ez egy életre szóló barátság, testvérfogadás egyneműek között. A keresztszülőség megünneplésekor is használtak komatálat, ahol ünnepélyesen bejelentették a következő megszületendő gyermek keresztszülőinek a nevét. Ilyenkor a komaasszony a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy komatálat küldött, amelyben lehetett (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica). Az anyák iránti figyelmesség jeleként is küldtek komatálat.
A szoptató anyának, hogy bőségesen tudjon szoptatni komatálat küldtek, amelyen tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után. Egyes helyeken az asszonyavatásig - ami az új asszony helyének kijelölése a templomban (a lakodalmat követő reggel, vagy vasárnapon az új asszonyt rendszerint a férj közeli rokona vezette a templomban ahhoz a helyhez, amely ezután férje vagy annak családja szerint megillette) - vittek komatálat. Az első és az utolsó komatálat általában a főkomaasszony küldte, a többi komaasszony pedig naponta váltotta egymást. Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül. A fehérvasárnap szakrális tartalma a katolikus egyházban a halottakról való megemlékezés, a "halottak húsvétja".
Muskóczki Kornélia
Közösségi asszisztens